Emberek: ElbeszГ©lГ©sek
SГЎndor BrГіdy
SГЎndor BrГіdy
Emberek: ElbeszГ©lГ©sek
A DICSŐSÉG FELÉ
I
Ha egy gombostГјt leejtettek volna a szobГЎban, messze hallszik okvetetlen, olyan csend volt. ElmerГјlve, kГ©jjel, lГ©lekzet-visszafojtva hallgattak mindannyian. A Vratarits nyitott ajkГЎra rГЎszemtelenkedett egy lГ©gy, nagyon zavarta, mГ©g se merte elhesselni. Nem volt itt bГЎtorsГЎga senkinek, mГ©g csak megmoczczanni is.
Phaedra Г©p most panaszolta el AriciГЎnak hogy szereti Hippolitoszt. Az elЕ‘rebocsГЎtottakbГіl pedig mindenki tudta, hogy ez a Hippolitosz a tulajdon fia. Neki mostoha, hanem a fГ©rjГ©nek Г©des.
Voltak itt urak, a kik Racine nagy munkáját nem látták még a szinpadon, azok fáztak, az augusztusi meleg daczára, de voltak olyanok is, a kik már látták a nemzetiben s ezek bizonynyal azt gondolták magukban, a mit egyikéjük ki is mert – ha susogva is – nyilatkoztatni:
– Jobb mint…
… És ez a kis Phaedra mit sem törődve a borzongókkal, sem az olvadókkal: nyögött, sikongott, szenvedélyeskedett tovább. Kivágott kis princzesz derekának halhéjjai egyet-egyet csattantak minden szenvedélyesebb mozdulata után, mig végre ott, a hol halálvágyáról beszél: a hajába füzött kék galand is eloldódzott és nagy fahéjszinü haja felbomolva hullott le arczára, nyakára.
Egy pillanatnyi általános némaság. A Phaedrához közel állók érezték, hogy hirtelen átható illat vegyült a levegőbe. Valahonnan, a szoba valamelyik sarkából szakadozott sóhaj hallszott fel. Vratarits, a karmester, elkergette ajkáról a legyet és felkiáltott:
– Nagyszerü!
Egy pár kövér tenyér összeverődött. Utána hatalmas taps.
Megrepedt princzesz derekában a kis «Phaedra» kimerülve, de plasztikusan feküdt a földön, az ágyteritőből rögtönzött szőnyegen.
Husz kéz akarta egyszerre fölsegiteni. De Phaedra behunyta szemét s nem kapaszkodott egyik karba sem. Hirtelen felugrott, elkaczagta magát s átfutott a szomszéd szobába. De csak egy pár perczig hagyta magára a társaságot. Hirtelen ismét köztük termett. Hirtelen mint egy jelenés és kék szatén nadrágban, mint a hogy Cherubint, a szerelmes apródot, ábrázolja a szinpadon egy szőke szinésznő.
A meglepetés legkülönfélébb kifejezései, hangban és mozdulatokban. Az öreg Vrataritsot az izgatottság miatt előfogta az asthma. Ugy lélekzett, mindha aludnék s horkolna. Egy fiatal, ritkaszakállu ur elkiabálta magát: «Éljen!» ketten vagy hárman sóhajtottak, egy fiatal ember elpirult s valamennyiük közül nem volt csak egy, a kinek nem volt nyitva az ajka.
В«CherubinВ» mosolyogva, mГ©gis komolyan odaГЎllt a zongora mellГ© a podiumra, vГ©gig nГ©zett, nem, szemeivel vГ©gigsimogatta a tГЎrsasГЎgot, megvetЕ‘ tekintetet villantott az egyedГјl csukott ajku November DГЎvidra Г©s szavalni kezdГ© az ismeretes romГЎnczot a szГ©p keresztanyГЎhoz.
A hatás strófáról strófára fokozódott. A bájos költemény átirva a szavaló, hizelgő, kicsiny de tiszta hangjára, hatást keltett volna akkor is, ha nem is olyan kitünő másolata az ismert szőke Cherubin hires szavalatának.
Az utolsГі strГіfГЎnГЎl alig volt itt ember, a ki ne lett volna valami furcsa mГЎmor rabja; alig volt egy-kettЕ‘, a ki nem Г©rezte, hogy szerelmes avagy szerelmes tudna lenni ebbe a pajzГЎn, epedЕ‘ szerelmes, naiv aprГіdba, a kinek lГЎnysГЎga mГ©g nyilvГЎnvalГіbb Г©s bГЎjosabb volt a kГ©k bugyogГіban s a ki csak egy pГЎr perczczel elГ©bb oly komoran fensГ©ges, oly pathetikusan hatalmas volt mint Phaedra, az igazi.
Egészen hátul, egy zsámolyon ülő, excentrikus ruháju öreg asszony könyezett. A társaság tapsolt. Vratarits orditott:
– Genie!
Az Г¶reg asszony a hГЎttГ©rben sipogva kiabГЎlt:
– Genike, kendőt a nyakadra.
Genike mozdulatlanul, még mindég mosolyogva, de egy kissé halványan nézett szét a háborgó társaságon, aztán hirtelen ráütött egy sima arczu, nagy aczélszürke szemü fiatal ember vállára és szólt: