Г‰jszaka
SГЎndor BrГіdy
SГЎndor BrГіdy
Г‰jszaka
JISBI BÉNOB
A kályha mellett ült a négy fiatal ember, kettő czilinderrel a fején; krumplit sütöttek.
– JГі volna egy kis szalonnГЎt pirГtani! – mondГЎ Vratarits Titusz.
– Büdös lesz a szénen; fára pedig «pénz nincs van!» – jelentette ki Kohn Herman, a ki a fa-pénzt – mely nem volt – kezelni szokta.
Meg kellett elégedniök a krumplival. Nem is békétlenkedtek, ez az itthon való vacsorázás, a vizes kolompér serczegése a sütőben: családias idillikus, falusi hangulatot keltett a négy fiatal emberben, a kik egy községből kerültek ebbe a rettentő nagy városba. Ebbe a gazdag Budapestbe, holott az ő nagy szegénységük úgy eltünt, mint négy csepp esőviz a Dunában.
– Almát is lehetne enni, sütni! – szólt Bazsó és fitymáló duhajsággal húzta a szemére fényes czilinderét.
Vratarits mosolygott:
– Edd meg!
MegvetГ©ssel tekintettek a szoba sarkГЎban piroslГі, rГ©szint mГЎr Г©rett alma-rakГЎsra. Teli voltak almГЎval e tГ©len, azt reggeliztek, azt uzsonnГЎltak. Гљgy Г©reztГ©k, hogy kicsirГЎzik, fГЎvГЎ, egГ©sz almaerdЕ‘vГ© nЕ‘ mГЎr bennГјk. Soh’se fogytak ki belЕ‘le, a Herman anyja, a ki gyГјmГ¶lcsГ¶s kofa volt GyГ¶ngyГ¶sГ¶n, minden hГ©ten kГјldГ¶tt egy kosГЎrral, de a postabГ©rt nem fizette meg Г©rte; iszonyu volt kikerГteni, Herman gyГ¶ngyГ¶ket izzadt, de a vilГЎgГ©rt sem engedte, hogy visszakГјldjГ©k. Ez az alma Г©ltette, de egyszersmind tГ¶nkre tette Е‘ket. Csak arra volt nagyon jГі, hogy a tekintГ©lyГ¶ket emelte a MГЎria-utczai lakГЎs hГЎziasszonya elЕ‘tt. (KГ¶zvetve, gyermekei ГЎltal.)
– Holnap ki fogom vetni ezeket az almákat! – jelentette ki Vratarits, elkedvetlenedve azon, hogy a krumpli nem akart puhulni. Jisbi Bénob, a negyedik fiatal ember, a nagyevő már igy rágcsálta, félnyersen. Éhesek voltak mindannyian és egy kissé irigykedve néztek Kohnra, a ki, mint rendesen, öt krajczárért groji sajtot hozatott. Muszájt sajtot ennie vacsorára, különben nem tudott aludni az éjjel. Kultusz, gyógyszer és legnagyobb delikatesz volt neki az a kis darab sárga étel. Hogy ette! jó Isten, hogyan ette! Előbb ünnepélyesen megszagolta. Aztán megszagolta a papirost, melyben hozták. (Egyáltalán mindent megszagolt, a mihez hozzányult.) Aztán elolvasta a papiros tartalmát. Leginkább végrehajtási kérvények, árverési végzések voltak azok. Igen gyakran, sőt tüneményesen gyakran szólottak egy Naszt Bernát nevü alperesről, a ki ezen a néven – ismeretlenül – alak lett köztük, barátjuk, rokonuk… szerették… Egy óra hosszáig is eltartott, a mig az orvosnövendék bonczoló késével fölszelte és megette a grojit. És a másik három, szakállas, bajuszos legény, sokszor kisértésben volt az iránt, hogy kérjenek tőle, mint kis gyerek korukban:
– Adjál! Jól van, nem adsz, megbánod!
Valamennyi szegГ©nyebb volt nГЎla. BazsГі GГ©zГЎnak volt ugyan egy tanitvГЎnya Г©s fГ©nyes ebГ©d-kosztja azГ©rt, de egyГ©b semmi. Ha abbГіl a pompГЎs ebГ©dbЕ‘l el lehetett volna tenni vacsorГЎra! Ez okon valami kГ©szГtendЕ‘ bГЎdogzsezsebet emlegetett, de sГјtemГ©nyek elsanzsirozГЎsГЎnГЎl soha sem vitte tГ¶bbre. Azon is rajtavesztett egyszer. Az asszony rГЎszГіlt:
– Mit csinál? kérem.
– Pardon… tévedés!
Vrataritsnak is voltak leczkГ©i kezdetben. De folyton kurizГЎlt az asszonyoknak Г©s mert feltГјnЕ‘ nagy Г©s szГ©p fГ©rfiu volt, a fГ©rjek bizalmatlanok lettek irГЎnta Г©s egy idЕ‘ponton tГєl, mintha Г¶sszebeszГ©ltek volna ellene: nem kapott ГЎllГЎst. (Egy szakГЎcsnГ©t tanitott irГЎsra, de ezt titkolta.) OperГЎlГі doktorok elvittГ©k magukkal nГ©ha segiteni, iszonyГє ereje volt, egy nyomГЎssal megzsibbasztotta a beteget. Igy keresett nГ©ha egy pГЎr forintot.
Jisbi BГ©nob sem volt szerencsГ©sebb. Jisbi BГ©nob, helyesebben Braun SГЎndor, a kit esetlen nagy csontjai miatt neveztek el a bibliabeli filiszteus nevГ©n, egy csudГЎlatos, makacs meggyЕ‘zЕ‘dГ©sГ©nek volt az ГЎldozata. Гљgy vГ©lte, hogy a gyermekeket eldiszteleniti a fГјl Г©s minduntala