VГЎlogatott magyar nГ©pdalok

JГЎnos ErdГ©lyi

JГЎnos ErdГ©lyi

VГЎlogatott magyar nГ©pdalok KГ©pes kiadГЎs

ElЕ‘szГі

E gyüjtemény most, a Népdalok irodalmának tizedik, tizenkettedik esztendejében, nem azt akarja szembe tüntetni, hogy azóta e téren sok ujdonság történt, hanem csak annyit mond, hogy a tisztelt vállaló urnak ilyen kisebb kötet látszott czélszerünek; én pedig azt előállitám. Ily formán ez nem második kiadás, mert csak kis része van itt annak, mi ezelőtt három testes kötetben világ elé jött; és van olyan, a mi eddig nem volt nyomtatva, sok; néhány dal pedig, ujabb értesülések, nyomozások szerint, toldva, másitva, mintegy: szerkesztve;

A vállaló ur eszméje, s annak kivitele, hogy rajzokat állitson a szöveg közé, ugy hiszem, találkozni fog a közméltánylattal. A képek nemcsak ismertetni fogják mesteröket, hanem ki is emelni vésűje becsét.

Mint Pestről eljöttöm óta más izben, ugy jelenleg is nyilvánitom, hogy a népdalokat folyvást gyűjtöm. A ki, netaláni rokonszenvvel kiséri e tárgyat, és szinte gyüjt: ha nem tud jobbat tenni, küldje hozzám gyüjteményét; itt, bizonyos, miszerint el nem vész, sőt inkább valamennyi együtt lesz.

SГЎrospatak, april 29. 1857.

В В В В ErdГ©lyi JГЎnos.

SZERELMI DALOK

1

Ha Г©n pГЎva volnГ©k,

PГЎva mГіdra jГЎrnГ©k;

Dunavizet innГЎm,

DunГЎt ГЎtrepГјlnГ©m,

FenyЕ‘ГЎgra szГЎlnГ©k,

FenyЕ‘magot ennГ©m,

AztГЎn megrГЎzkodnГЎm,

Tollam elhullatnГЎm.

LeГЎnyok felszednГ©k,

Menyecskék megkötnék,

Urfiak viselnГ©k.

2

A merre Г©n jГЎrok,

MГ©g a fГЎk is sirnak,

Gyenge ГЎgairul

A levelek hullnak.

Hulljatok levelek,

Rejtsetek el engem,

Mert az Г©n galambom

Sirva keres engem.

Hulljatok levelek,

SЕ±rЕ±n az utamra,

Hogy ne tudja rГіzsГЎm,

Merre ment galambja.

3

Amott kerekedik egy fekete felhЕ‘,

Abban tollГЎszkodik sГЎrga lГЎbu hollГі.

VГЎrj meg, hollГі, vГЎrj meg, hadd Гјzenjek tЕ‘led

ApГЎmnak, anyГЎmnak, jegybeli mГЎtkГЎmnak.

Ha kГ©rdik: hol vagyok, mondd meg, hogy rab vagyok,

A török udvarban talpig vasban vagyok.

4

Г‰des dudu, duduskГЎm,

SzГ©p babukГЎm, babuskГЎm,

Alakom, angyalkГЎm,

PintyЕ‘ke madГЎrkГЎm!

TubГЎm, tЕ‘lem ne repГјlj,

Hanem hiv fГ©szkedbe Гјlj,

Lankadt Г¶lembe dГјlj,

Nekem örömet szülj.

OsztozzГЎl egy szivemmel,

Lelket vГ©gy egy lelkemmel;

Nevess beszГ©dimmel,

Könyezz szemeimmel.

Vannak, kik reГЎd vГЎsnak,

Nem engedlek Г©n mГЎsnak,

Sem a gaz szokГЎsnak,

BГЎr sok vermet ГЎsnak.

TГ©ged, tГ©ged szeretlek,

TГ©ged, tГ©ged kedvellek,

TГ©gedet kisГ©rlek,

Meddig el nem Г©rlek.

Csin-csillagom kegyesem,

LГ©pes mГ©zem, Г©desem,

Egy szГіval: mindenem,

Tudod, Г©n Istenem!

SzГ©p kГ©ped szeplЕ‘telen,

Szived pedig szintelen;

Jöj szivem, én velem,

Van rГіlad hitelem.

Piros pipacs ajakid,

Kökény egy pár szemeid,

PГЎr czitrom melleid,

SГіlyom tekinteteid;

Termeted kemГ©nysГ©ge,

SzГ©p testednek Г©psГ©ge

Teljes egГ©ssГ©ge,

Г‰s mi nemessГ©ge!

Engemet megkötöztek,

Mind halГЎlig meggyЕ‘ztek.

Izre-porra törtek,

Örökre gyötörtek.

Bizony, minden hibГЎtlan,

Csinos, deli, ГЎrtatlan;

Minden porczikГЎja,

Sziv remek munkГЎja.

Mert, mivel mГ©ltГі vagy,

TГјzem hozzГЎd Г©gig nagy.

Enyhits harmatoddal,

Ugy bГЎnjГЎl raboddal.

Nyitom minden eremet,

FelГЎldozom vГ©remet,

Igaz Г©letemet,

TГјzlГЎng hГ­v szivemet.

5

CserebogГЎr, sГЎrga cserebogГЎr,

Nem kГ©rdem Г©n tЕ‘led: mikor lesz nyГЎr.

Azt se kГ©rdem sokГЎig Г©lek-e,

Csak azt mondd meg: rГіzsГЎmГ© leszek-e?

Nem kГ©rdem Г©n te tЕ‘led, kis madГЎr:

Derül-e még életemre több nyár.

Ugyis hГ©v nyГЎr emГ©szti Г©ltemet,

MiГіta rГіzsГЎm birja szivemet.

6

Nem anyГЎtГіl lettГ©l,

RГіzsafГЎn termettГ©l,

Piros pünköst napján

Hajnalban szГјlettГ©l.

OrczГЎid rГіzsГЎi

Ha közel volnának,

Г‰gЕ‘ szivem mellГ©

TЕ±znГ©m bokrГ©tГЎnak.

7

Halok halГЎlomГ©rt,

Г‰lek Г©letemГ©rt,

Kedves galambomnak

Sok szГ©p szavaiГ©rt.

Meghalok hazГ