Édes anyaföldem! : Egy nép s egy ember története (2. kötet)
Benedek Elek
Édes anyaföldem! : Egy nép s egy ember története (2. kötet)
ELSЕђ FEJEZET
Ebben a tékozló fiu uj életet kezd s igen szép álmot lát a csángó magyarok földjén, husvét hajnalán
Gőzparipán ül ismét a tékozló fiu, büszkén, diadalmasan vágtat Pest felé, mintha nem a Véletlennek, de maga-magának köszönhetné a feltámadást. Vágtat a sebes szélnél sebesebben, még a gondolatnál is sebesebben – ő legalább azt hiszi, hogy nem közönséges személyvonaton üldögél, nem is gőz-, de mesebeli táltosparipán. Hogy nem afféle szegény legény ő, de királyfi, aki szárnyas paripán repül erdők, mezők, tengerek fölött, tündérvárosba, tündérvárosban világszép királykisasszonyhoz – ő reá vár epekedve, ugyan kire várna? – világszép királykisasszony.
Hiába vivtam meg harcomat a Halállal, gyermek vagyok, még mindig gyermek. Áradozó szivvel köszöntöm Májust, a virágos Májust: minden fa, minden bokor nekem virágzik, nekem illatozik. Érttem, egyedül érttem nyilnak kertnek, rétnek virágai; nekem dalolnak a madarak; fecske, gólya énhozzám jött vissza, egyedül énhozzám.
– Lám, lám, – mosolygok – milyen gyermek voltam. Meg akartam válni az élettől, ettől a szép, ettől a gyönyörü élettől, egy nagy semmiség miatt. Meg akartam halni a huszonegyedik tavasz hajnalán…
Egy pillanatra lelkem visszaröppen a kisbaconi temetőbe. Látom a rózsavirágos sirkövet: Ignácka sirkövét. Olvasom a feliratot: Szép élte hajnalán Benedek Ignácnak – Lám, néki sirt ásnak. Vajjon mit irtak volna az én sirkövemre? Bizonyosan benne lett volna a tavasz is, a hajnal is…
– Nem, nem lesz benne! Nem akarok meghalni, nem!
Lemosolygom magamat, a tékozló fiut, merthogy – gyermek voltam. Hogy csak egy kis göröngybe botlottam meg s itt akartam hagyni ezt a szép, ezt a gyönyörü életet. Ezeket a mind nekem virágzó fákat, bokrokat; ezeket a mind nekem daloló madarakat. Nem mosolygom le magamat, mert nem látom, hogy még csak most vagyok igazi gyermek, akinek elég kétszáz sornyi nyomtatott betü: már hiszek az erejében; nem göröngy, de egetverő sziklahegy sem állit meg – most, most következik az Élet, a küzdelmes, diadalmas Élet.
Miért is nem ültem gyorsvonatra? – Ó, de lassan döcög ez a ló nélkül járó szekér! Sohasem érek Pestre! – Igaz, – csititom magamat – igy is rettentő nagy summát fizettem a jegyért. Mit is mondott az a székely atyafi, aki látta, hogy harminc pengő forintot olvastam le? Azt mondta: Hiszen ezért tehenet lehetne venni! Isten ellen való vétek ez, uram! – Lám, lám, ilyen lettem volna én is, ha nem tanittat az édesapám. Tiz forint egy sertést, tizenöt forint egy borjut, harminc forint egy tehenet, száz forint egy jó lovat juttat eszembe. Fogamhoz verek minden garast. Minden esztendőre veszek egy kalendáriumot. Hol dicsérném, hol szidnám a százesztendős jövendőmondót… Más könyv nem érdekel. Hazugság, csupa hazugság mind, amit az iródiákok irnak… De hisz az édesapám ugy szeret olvasni… A téli esték… Amikor Benkő Ádám olvasta Petőfi verseit… Jósika, Jókai, Vas Gereben – mely nagy gyönyörüséggel olvasta, hallgatta édesapám!
Ne tovГЎbb, ne! Nagy, erЕ‘s elhatГЎrozГЎsomban e bГјvГ¶s-bГЎjos kГ©p mГ©g majd megtГЎntorit. Ugy lesz az jГіl, ha Г©desapГЎm lelkГ©t ezutГЎn Г©n is gyГ¶nyГ¶rkГ¶dtetem. ValahГЎnyszor tollat fogok a kezembe, fГ¶lГ¶ttem lebeg az Е‘ tiszta, becsГјletes lelke, Е‘ rГЎ gondolok, neki irok, az Е‘ szivГ©t, lelkГ©t gyГ¶nyГ¶rkГ¶dtetЕ‘t. Igy sohasem fog a tollam fГ©lresiklani; az Е‘ lelkГ©t megzavarГіt, az Е‘ Г©rzГ©sГ©t megbotrГЎnykoztatГіt nem fogok irni. ElmГ©m, szivem az Г©des anyafГ¶ldbЕ‘l fog tГЎplГЎlkozni. BГЎrhovГЎ helyezem tГ¶rtГ©neteimet, mindig az Г©n falumat, az Г©n erdЕ‘met, az Г©n mezЕ‘met, az Г©n erdЕ‘zugГЎsos, vadgalambszГіlГЎsos szГ©p ErdЕ‘vidГ©kemet lГЎtom. MesГ©imnek minden fГЎja ebben a fГ¶ldben fog gyГ