Gaal György magyar népmese-gyűjteménye (2. kötet)

György Gaal

György Gaal

Gaal György magyar népmese-gyűjteménye (2. kötet)

ELЕђSZГ“

Ime ismét egy fogás Gaal György mesegyűjteményéből; ezuttal tizennégy mesével.

Ezek közől Gaal maga, német kidolgozásába egyet vett fel, a XXIII. szám alatti halászmesét; Erdélyi hármat, a XIII. XXI. XXII. számúakat.

Tíz tehát először jelenik meg, sőt magyarban tizenegy.

A mi kiadásunkat az is jellemzi, hogy azokat nem csak a tartalomra nézve illetetlenűl, egészen úgy mint egy és más nép-embere által közöltettek, adjuk, de híven tartva meg a kifejezés minden sajátságait is. A nyelvtani szófűzés azért igen gyakran nem correct; az egyszerű népi elme sokat oda gondol, kifejezésében szökéseket tesz, tudva hogy hallgatója oda érti, mit ki nem mond is. Ebben, mint egyébben is, különbözik e naiv rögtönzők előadása az irói előadás nyelvétől. S ez által, ha szabálytalan is, néha frisebb. A mívelt olvasó, ha egyszer bele egyezett a népi elbeszélők e kiváltságába, gyönyörűséget is fog érezni e pongyolaságból.

Mi ily olvasót tartottunk szem előtt; s ezt azok kedvéért mondjuk el, kik azt látszottak kivánni, hogy szabályos mondat-alkotást hozzunk ez elbeszélésekbe.

Még a kiejtésre nézve is meghagytuk a sajátságokat. A puszta olvasót azok nem zavarják; a nyelv gondos észlelője köszönettel fogja venni.

Meg kellett tehГЎt mГ©g az egyenetlensГ©geket is hagyni. Egy elbeszГ©lЕ‘ Г­gy, mГЎs amГєgy fejezte ki magГЎt, amГєgy ejtett egy vagy mГЎs szГіt.

Az első kötet a tudomány, az öszves időszaki sajtó által örömmel üdvözöltetett, dicsértetett, ajánltatott. Bár derék kiadónk a közönségtől is hasonlót tapasztalna. Vér ez a mi vérünkből; megérdemli hogy mint édes miénket nyájasan fogadjuk.

Sajtó alatt egy harmadik kötet is.

В В В В Augustus 10. 1857.

XII.В KI HOGY VET, UGY ARAT

Volt a vilГЎgon egy kirГЎly, akinek hГЎrom gyermekei valГЎnak, amelyek Г­gy neveztettek: a legГ¶regebbnek neve vala Imre, a kГ¶vetkezendЕ‘nek EdvГЎrd, a legГ­fjabbat pedig Innocensnek hГ­vtГЎk. A tГ¶bbi kГ¶zГ¶tt amidЕ‘n ezen nevezett kirГЎlyГ­fjaknak az atyjok Е‘ket felneveltette fГ©nyes szГјletГ©sek szerГ©nt Гєgyannyira; hogy az imГ©nt emlГ­tett kirГЎlyfiak oskolГЎikat mГЎr egГ©szen elvГ©geztГ©k, az Г©des atyjok is ezen felnevelt gyermekeknek egy kevГ©ssГ© megГ¶regedett, jГіllehet ugyan Е‘tet az Г¶regsГ©ge nem annyira sanyargatta, mint istentЕ‘l rГЎ kГјldГ¶tt betegsГ©ge. Sok idЕ‘knek elfolyГЎsa utГЎn betegsГ©gГ©ben, a sok rendelГ©seknek elintГ©zГ©se utГЎn, mГЎr annyira ellankadozott, hogy kГ©nytelenГ­ttetett a doktorokat Г¶sszehГ­vni. AmidЕ‘n Г¶szvejГ¶ttenek, tanГЎcskoztak azon; hogy Е‘tet megint rГ©gi jГі egГ©szsГ©gire hozhassГЎk; de itten valГіban semmifГ©le orvossГЎg nem hasznГЎlt; Mit volt mit tennie, ezen tanГЎcskozГіk kГ¶zt egyik megszГіlamlott, Г©s mondotta, hogy volna a vilГЎgon egy kert, amelybe egy kГєt volna, Г©s egyetembe ott volna olyan vГ­z, amelybЕ‘l hogyha akarminЕ‘ beteg innГ©k, tehГЎt a rГ©genti egГ©szsГ©ge visszatГ©rne, sЕ‘t mi tГ¶bb, mГ©g fiatalabb is lenne. Itten ezen beszГ©det hallgattГЎk a kirГЎlynak fiai is, Г©s a tГ¶bbi kГ¶zГ¶tt Imre, a legГ¶regebbik, a maga szobГЎjГЎba hivatta testvГ©reit, Г©s itten megcsГіkolta Е‘ket ezen elejekbe tett kГ©rdГ©sivel, hogy ГЎllnГЎnak az Е‘ szГЎndГ©kГЎra. Itten EdvГЎrd Г©s Innocens testvГ©rei, ambГЎtor mГ©g nem tudtГЎk akaratjГЎt, de mГ©g is megerЕ‘sГ­tettГ©k Е‘tet azzal, hogy akГЎrmi volna, Е‘k akarjГЎk szГЎndГ©kГЎt kГ¶vetni. Ezen nagy erЕ‘s fogadГЎsok utГЎn mondja Imre, testvГ©reinek: ime mostanГЎban megmondom tinГ©ktek. TudjГЎtok, a mi Г©des atyГЎnk beteg, Г©s pedig igen rosszГєl vagyon, de a doktor mondotta hogy azon vГ­zbЕ‘l, amely a vilГЎgon van, hogyha iszik belЕ‘le, megegГ©szsГ©gesedik. ГЌgy tehГЎt, Г©des testvГ©reim, mondjuk meg Г©des atyГЎnknak, hogy engedje meg minekГјnk: mi el akarunk menni mind a hГЎrman, Г©s azon vizet felkeresni. Ugyanazonnal mindjГЎrt meg is jelentettГ©k, Г©s kГ©rtГ©k atyjokat engedelem vГ